A tisztatéri kesztyűk teljesítményét elsősorban szabványosított vizsgálati mérőszámok sorozatán keresztül értékelik, amelyek az adott tiszta környezet követelményeinek megfelelő kesztyűk kiválasztásának alapjaként szolgálnak.
A tisztasági vizsgálat elsősorban az LPC (Liquid Particle Count) tesztet használja a kesztyű felületén lévő részecskeszintek felmérésére; a tisztasági osztálynak meg kell egyeznie a működési környezettel, olyan közös szabványokkal, mint az ISO 14644-1, az IEST-RP-CC005.3 és az ASTM D6978. Például az A/B besorolású gyógyszerészeti zónákban az a követelmény, hogy a kesztyű felületén 0,5 µm-nél nagyobb részecskék m²-enként kevesebb legyen, mint 1500.
A kémiai szennyezőanyag-tesztek közé tartozik az NVR (nem -illékony maradék), FTIR (Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia), IC (ionkromatográfiás) és GC (gázkromatográfiás) tesztek, amelyek a nem-illékony maradékok, a szerves szennyeződések és a szilikonos olajok koncentrációinak kimutatására szolgálnak.
A fizikai teljesítményteszt olyan mérőszámokra terjed ki, mint a szakítószilárdság, a szakítószilárdság és a lyukasztási szilárdság a kesztyűk tartósságának és védőképességének értékeléséhez.
Az antisztatikus teljesítményt ESD (elektrosztatikus kisülés) teszteléssel,-kifejezetten elektromos ellenállásmérésekkel értékeljük; az antisztatikus kesztyűk felületi ellenállásának általában stabilnak kell maradnia a 10⁶–10⁹ Ω tartományban.
A biológiai biztonsági vizsgálatok tekintetében az endotoxin-szabályozás különösen kritikus a biogyógyszerekben, az FDA határértékeket határoz meg az EU/eszköz tekintetében.
